Szerda este, vége a focimeccsnek, valamit kellene csinálni, lefeküdni még nem akarok, mert ugye kulturált ember nem fekszik le aznap, amikor felkelt. Ráeszmélek, hogy vagy egy éve nem nézegettem az egyesület youtube csatornájának statisztikáit, nosza, rajta. Megtudom, hogy hány éves korosztály hallgat minket (biztos megtudom????), találok 8 - 10...

Ha meghallom ezt a szót elsőre olyanak ugranak be, mint a hetvenes évek szovjet sorozatának főcím zenéje ("Az idő soha, soha meg nem áll…" A tavasz 17 pillanata, Stirlitz és barátai ugye, aki esetleg nem ismeri ezt a kuriózumot, annak: lhttps://m.youtube.com/playlist?list=PLL1_83x35gDFvUCE3UGhk1T3o85zDo9J ). Vagy egy későbbiekben hallott alapvetés,...

Zsíros bácsi, aki leginkább onnan lehetett ismert, hogy ő volt a pásztora annak a dinoszaurusz csordának, amit egy véletlen folytán keltett életre egy biológiai kísérlet. Eredetileg azt lett volna a cél, hogy miként lehet a száj és körömfájás mellett egyszerre sertéspestis, madárinfluenzát és egérkanyarót előidézni, de végül teljesen váratlanul...

Az viszonylag közismert tény azok körében, akik ismernek, hogy valamiért vonzom a teljesen hülyéket. Annyi komplett idióta, aki időnként feltűnik a közelemben, hogy tegyen vagy mondjon valami orbitális marhaságot, hogy aztán újra eltűnjön valahol a homályos messzeségben. Nehéz feledni például azt a nőt, aki egy kora reggeli órán a Keletiben a...

2016 végén nem csak annyi változás zajlott le az életemben, hogy búcsút inthettem a látásomnak. Amikor haza mentem a kórházból, hamar tudatosult bennem, hogy tv-t nézni, olvasni vélhetően többet nem fogok, hacsak valami hatalmas változás be nem áll az orvostudományban, hiszen akkor jóindulatúan közölte velem Csókay professzor úr, hogy inkább ne...

Szeretek egyedül jönni-menni a világban, különösen igaz ez, ha Miskolcon bolyonghatok. Ez a város valami olyan furcsa gyűjtőhelye a komplett idiótáknak, hogy számomra egy kifogyhatatlan aranybányának tűnik. Természetesen ma is a villamos volt a terep, ülök, mögöttem ketten beszélgetnek. Nem igazàn hallom, nem igazán érdekel, mondják csak nyugodtan....

Ébren fekszek a hajnali mozdulatlan, számomra vaksötét csendben, és kitartóan bámulom a szemem előtt gomolygó semmit. Ami ezen a korai órán szinte teljesen beterít és körülölel, mert a végtelen nagy tér egy kicsinyke darabja óvakodott be a szobába, hogy megkérdezze, alszok-e még. Nem, már nem alszok. Hallom, ahogy a falon az óra apró kattanásokkal...