A Kolumbusz dilemma

1492 július legvégén Palos kikötőjében már nagyban folyt a készülődés, hogy a tervezett augusztusi indulás megvalósulhasson. Azonban ekkor Kolumbusz kapott egy levelet, amiben egy általa addig nem ismert szervezet szankciókkal fenyegette meg, ha elindul és arra megy, amerre tervezi. Említették a levélben, hogy a három hajó mekkora karbonlábnyomot hagy (kigúvadt szemmel nézegette a vizet, hàtha ő is meglátja a hajó lábnyomát, de nem. Jobb híján a saját lábméretéből tervezte kiszámolni, mekkora lehet a hajóé.). Szóba került, hogy a Santa Maria nevét változtassák meg Flag of Rainbowra, de minimum HMS George Floydra (a HMS jelölésre az angolokkal évszázadok óta fennálló fegyverbarátságra próbáltak utalni). A vitorlákra pedig kereszt helyett kèrdőjeleket kellett volna festenie. De felhívták a figyelmét arra is, hogy a hajóról ne dobálják a szemetet és a halottakat a vízbe (Akkor mégis hova a fenébe tegyem? - dörmögte maga elé félhangosan), mert Greta Thumberg esetleg összevonja a szemöldökét. Kolumbuszban felmerült a kérdés, hogy tulajdonképpen miért is foglalkozzon egy viking véleményével, de olvasta tovább az írást. Ami még jelezte számára, hogy amennyiben mégis útnak indul, vegye az irányt a Fekete-tenger felé, és ha így tesz, akkor a három hajó nagyjából kilenc ágyúját is beírják a Győzelmi Tervbe. Utóiratként elovashatta még azt is, hogy a különböző vad tivornyákat megörökítő tengerész nóták helyett egységesen énekeljék a Ciao Bellát, a Panzerliedet eloenben megtiltják. A Ciao Bellának a filharmonikus acapella változatát ajánlották, melyet szoprán tubára, elektromos didgeridoora és 12 húros bendzsóra írtak. Feltételezték, hogy a matrózok sem szöveget, sem kottàt nem tudnak olvasni, így a spanyol transzfilharmónikus zenekar segítségével taníthatják be az említett dalt. A levél alján Kolumbusz megnézte az aláírást: Ursula von der Veesenmayer. Ez hülye, gondolta teljes joggal, és a levelet némi káromkodás után rövid úton elégette. Majd hamarosan elindult a Santa Mariaval nyugati iránybe. A többi már történelem. Persze arra a részére gondolok, amit puszta merő véletlenségből elfelejtettek meghamisítani.