A mágnes
A mágnes
Az viszonylag közismert tény azok körében, akik ismernek, hogy valamiért vonzom a teljesen hülyéket. Annyi komplett idióta, aki időnként feltűnik a közelemben, hogy tegyen vagy mondjon valami orbitális marhaságot, hogy aztán újra eltűnjön valahol a homályos messzeségben. Nehéz feledni például azt a nőt, aki egy kora reggeli órán a Keletiben a sorszámosztó automata előtt örjöngött, mert abból nem lehet jegyet venni. Mindezt a teljesen üres pénztárnál, ahol még ketten álltunk egy barátommal. A biztonsági őr próbált neki segíteni, de csak további őrjöngés volt a válasz, olyasmiket ordibált, hogy minek van ez a sz.r, ha nem lehet jegyet venni. Mi meguntuk hallgatni, megvettük a jegyünket, de még a mozgólépcsőn is hallottuk az ordibálását.
Szóval ilyenből volt sok, akiket szerintem azért küldtek valahonnan a közelembe, hadd szórakozzak kicsit, ha már olyan korán keltem. Egy saját gyártású összeesküvés elmélet szerint figyelik, hogy merre megyek, és a raktáron lévő idiótákból mindig küldenek a Keletibe, buszra, metróra, csak szórakozzon az a Peti, ha röhög, akkor talán nem kezd valami szemét disznóságba.
Mostanában kezd kifogyni a raktárkészlet, hiába megyek erre-arra, egy se tűnik fel. Van helyettük viszont más. Dorka szúrta ki, hogy bármerre megyünk, mindenhol van valaki fehér bottal. Tegnap mentünk dob órára, oda is, vissza is felszállt a metróra néhány megállón belül valaki az obligát bottal, és majdnem velem szemben leült. De még a népligeti aluljáróba is jutott egy. Persze hol van ez ahhoz képest, amikor pár éve - akkor még bot nélkül sétafikáltam - a Duna Plaza előtti zebránál álltam, és odajött hozzám egy férfi, fehér bottal, hogy segítsek neki, mert nem lát és át akar menni. Mélyen hallgattam róla, hogy én se látok, de segítettem neki. A lámpáról speciel fogalmam sincs, éppen mikor mi világít, de ha áll a forgalom a Váci úton, és elindul a tömeg, akkor mehetek én is. Eddig bejött…
Az se volt egy gyenge dzsembori, amikor egy hajnali IC-n négyen ültünk egymással szemben, és középre a kis asztalkára ki volt téve három vakigazolvány. Csak az én kísérőm lógott ki a sorból.
De érdeklődött már nálam vak a Hősök terén, hogy hanyas busz jött. Erősen pislogtam, akkoriban még nem volt olyan fejlett a látásom, hogy megmondjam neki. Állt mellettünk egy hölgy, ő mentette meg a helyzetet: nyilván látta mind a kettőnknél a botot, és volt olyan rendes, hogy bemondta a megoldást.
Szóval kevesebb a hülye mostanában, több a vak. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy a következő idióta generációt most képzik, hogy felkészülten tudjanak majd szórakoztatni, ha hajnalban elindulok a nagyvilágba, vagy Miskolcon villamosra ülök. Várom már nagyon! :)