A Mikulás csokija
A Mikulás csokija
Erősen decemberben járt már a naptár, hideg szelek fújtak kint az utakon, időnként pedig maga Holle anyó is úgy gondolta: megrázza egy kicsit a dunyhát. A szorgos kezű gyerekek tisztogatták már kis csizmácskáikat, hogy kitehessék a Mikulásnak. Mégis, hogy nézne az ki, ha egy koszos lábbeli kornyadozna az ablakban? És persze várták, hogy majd érkezik a Mikulás, Rudolffal, a rénszarvassal, és elhelyezi benne a kis csomagot, tele sok-sok mindenféle finomsággal. A nevezetes napon nézték is várakozva, honnan érkezik a Mikulás, honnan lesz hallható a száncsengő hangja. Nézték erről, nézték arról, leginkább semmi. A városi gyerekek hallhattak száncsengő helyett szirénázó mentőautót, a kisebb falvakban pedig hallgathatták, hogyan is fúj a szél. De száncsengő nem volt sehol. Vártak, várakoztak, továbbra sem történt semmi. Nem tudták, hogy Mikulás útnak sem indult. Ez egy olyan Mikulás volt, akit inkább Télapónak kellett volna hívni. Az indulás előtti napon megkapta ugyan a gyerekeknek szánt csomagokat, de ebéd után, amikor pakolni kellett volna a szánkóba, és indulni, hirtelen rájött, hogy neki alapvetően semmi kedve az egészhez, elmennek a gyerekek a fenébe. Rudolfot ki se engedte az istállóból, nem hogy felszerszámozta volna. Jó helyen van, ha kiengedem, még a végén megfázik - gondolta. A szánkója is nyugodtan pihent a helyén, erre se volt szüksége. Viszont a kis csomagokkal kapcsolatban támadt egy ötlete. Minek álljanak itt, csak útban vannak. Majd úgy döntött, hogy kidobni azért nem fogja, az egyiket felbontotta, megkóstolta.
Hm, hát ez finom! - dörmögte maga elé a helyközi Joolopukki, és a zsák mellé a földre telepedve, szép komótosan felbontogatta az összeset, és megette. A csomagokban talált gyümölcsökkel egy idő után nem bajlódott, elég volt neki a csoki.
Így történt, hogy a szülők, megunva a hiábavalónak tűnő várakozást, felöltöztek, elmentek a Közért-be. Vettek, csokit, diót, mogyorót, és ezt szépen becsomagolva tették a kis csizmácskákba, hogy a gyerekek ne legyenek nagyon csalódottak.
És azóta van úgy, hogy a Télapó egy dagadt vénember…