A nagyothalló vasutas

Pár napja Miskolcon jártam, mindenféle hivatalosnak tűnő ügyeket intézni. Jövök vissza "Főpestre", ülök a vonaton. A hozzám hasonlóaknak van olyan lehetőség "egyedül utazás esetén", hogy a kalauztól felár, meg minden egyéb plusz kiadás és csinnadratta nélkül vehetem meg a jegyet. Szóval zakatolunk valahol a nagy magyar préri kellős közepén a vasparipával, hallom ám a csipogásból, közelít a kalauz. Rutinosan mutatom neki az igazolványt, mondom a célt, semmi reakció... Mondom neki újra, a nagy homályban feltűnik, hogy kezd hozzám egyre közelebb hajolni... Majd megszólalt, és közölte, hogy az igazolványt ugyan látja, csak azt nem hallja, amit mondok, mert nagyothalló... Miután elmondtam neki kicsit hangosabban, hogy honnan, hova megyek, és lezajlott a jegyvásárlás folyamata, nagyjából a Keletiig vigyorogtam magamban, hogy ilyen páros - a süket kalauz a vak utassal karöltve - valószínüleg egy Jiri Menzel filmben is megállná a helyét...