A nagyothalló vasutas

Pár napja Miskolcon jártam, mindenféle hivatalosnak tűnő ügyeket kellett intézni. Jövök vissza "Főpestre", ülök a vonaton. A hozzám hasonlóaknak van olyan lehetőség* "egyedül utazás esetén", hogy a kalauztól, a vonaton, felár, meg minden egyéb plusz kiadás és felesleges csinnadratta nélkül vehetem meg a jegyet. Szóval zakatolunk valahol a késő nyári délutánon a nagy magyar préri kellős közepén a vasparipával. Figyelembe véve az időszakot, vélhetően égett a nap melegétől a kopár szik sarja, a szöcske nyájak tikkadásáról nincsenek pontosnak tekinthető információim. Szóval haladunk, és a hozzám közeledő csipogásból hallom ám, jön a kalauz. Rutinosan mutatom neki az igazolványt, és mondom a célt, meg hogy honnan jövök. Semmi reakció... Mondom neki újra, a szemem előtt elterülő nagy homályban feltűnik, hogy kezd hozzám egyre közelebb hajolni... Majd megszólalt, és közölte, hogy az igazolványt ugyan látja, csak azt nem hallja, amit mondok, mert nagyothalló... Miután elmondtam neki kicsit hangosabban, hogy honnan, hova megyek, és lezajlott a jegyvásárlás folyamata, nagyjából a Keletiig vigyorogtam magamban, hogy ilyen páros - a süket kalauz a vak utassal karöltve - valószínüleg egy Jiri Menzel filmben is simán megállná a helyét...

• csak volt, olyan 2025. októberében szüntették meg, számomra nehezen követhető okokból