A nejlonparaszt meg a horgászbot
2024.12.24
Szeretek egyedül jönni-menni a világban, különösen igaz ez, ha Miskolcon bolyonghatok. Ez a város valami olyan furcsa gyűjtőhelye a komplett idiótáknak, hogy számomra egy kifogyhatatlan aranybányának tűnik. Természetesen ma is a villamos volt a terep, ülök, mögöttem ketten beszélgetnek. Nem igazàn hallom, nem igazán érdekel, mondják csak nyugodtan. De a szavak, mondatok kavalkádjában egyetlen szó üti meg a fülemet: nejlonparaszt. Soha nem hallottam ezt a szót előtte, vigyorgok magamban. A beszélgetők a hangjuk alapján olyan hetvenpluszosnak tűntek, fogalmam nincs, honnan szedték, mert Diósgyőrben nekem kissé tájidegennek hatott. De le kellett szállnom, így “nejlonparasztékat” magam mögött hagytam. Kicsivel később ismét villamos, leül mellém egy idősebb nő. Telefonról kihangosítva hallgat valami számomra ismeretlen korszakos igazmondót, majd egyszer csak, minden átmenet nélkül megkérdezi tőlem, hogy minek magának az a horgászbot? Ó, hát gyakorlott vak vagyok ám, nem ma kezdtem, lassan évtizedes múlt áll a hátam mögött, hamar felmèrem, ha valaki szórakozni akar velem. “Azért b+, mert nem látok. Ha te se látsz majd, neked is ilyen lesz!” Picit meglepődött a nem kissé ingerült, némileg emelt hangerejű válaszon, innentől kezdve inkább nem bolygatja a témát, csak a telefonjáról hallgathattam a feltörekvő zsenit, aki majd elveszi a gazdagoktól, és az elesetteknek adja. Aha, biztos úgy lesz, miért is lenne másképp. Tanácsköztársaság XXI. századi kivitelben. Jelentős kár, hogy szellemi(?) elődei csak odáig jutottak, hogy “vegyük el”. De mindegy, ez már nem ide tartozik.