A zebra cipője

A zebra cipője

Ismét bizonyította az élet, hogy a barátomnak igaza van, aki màr sokszor elmondta, hogy ilyen tényleg csak velem történhet és vonzom az idiótákat.

Hivatalos ügyeket mentem intézni Miskolcra. (pl. a Tiszain a Restiben ellenőriztem az Unicum minőségét és hőmérsékletét. Hiszen Moldovàtól tudjuk, hogy a délelőtt fogyasztott langyos Unicum a fogkő legádázabb ellensége… :) )

A villamoson leült mögém két idősebb úr, akik vélhetően Kittenberger Kálmán vagy Széchenyi Zsigmond őszinte, odaadó hívei lehettek, hiszen mi másról is lehet vitatkozni délelőtt egy vidéki vàros villamosàn, mint arról, hogy a zebra fehér alapon fekete csíkos vagy éppen fordítva. Annyira bele lovalltàk magukat, hogy szóba került különböző ragadozók oàtàsa is. Nagyjából a fél városon keresztül hallgattam őket, mire hála istennek leszálltak, én pedig azt hittem, hogy megszabadultam az aznapra előirànyzott idiótakikontingenstől. Pedig dehogy... Miután elintéztem az elintézendőt, visszafelé se volr hiány hülyéből. Egy idősebb hölgy úgy dóntótt, hogy a hívott fél eléréséhez a technikát csak részben veszi igénybe, de a hangerőt is segítségül hívta. Hosszasan hallgattuk az unoka traumàit az érettségi kapcsàn, de neki magànak sok problémàja nem lehetett ezzel a maga idejében, mert annak alapjàn, amit és ahogy mondott, a nyolc àltalànosa is csak úgy lett meg, hogy hat első meg kémàsodik… Éppen a belvàrosban zakatoltunk, amikor pechére arról kezdett nyekegni hogy milyen meleg van, valamit le kell majd vennie. Ekkor a hallgatóságból megszólalt valaki, aki hozzàm hasonlóan vélhetően unta màr hallgatni:

Akkor vedd le a cipődet, b+...

Nekem kezd úgy tűnni, hogy tényleg vonzom az idiótákat… ;)