Akik jobban tudják...

Ha már végképp annyira el vagyunk keseredve, hogy kommentek olvasgatásával töltjük el a rendelkezésre álló drága időnket, különösebb keresgélés nélkül is viszonylag hamar rátalálunk azokra, akik nem tudják, hanem egyenesen jobban tudják. Ők az örök elégedetlenek, nekik soha semmi nem elég jó. Mindig vágynak valamire, de tenni valahogy elfelejtenek érte. Gyakorlatilag nem értenek semmihez, de az idióták rendíthetetlen magabiztosságával mindig el- és megmondják, meg felhívják rá a figyelmet. Folyamatos panaszkodással keserítik meg a saját életüket, no és persze másokét is, de az nem tűnik fel számukra, hogy ezzel tulajdonképpen senkire semmilyen hatással nincsenek. Gyorsvonati sebességgel ment el mellettük az élet - ők azok, akiket még a kanyarban is meg lehet előzni -, saját szerencsétlen kisszerűségük folytán sem nem irányítói, sem nem résztvevői az őket gyébként körbeölelő világnak, de ezért kitartóan mindig mást hibáztatnak. Újra és újra megtalálják és elmondják mi miért rossz, mit miért nem lehet. Valahogy soha nem azért ténykednek, hogy legalább önmaguknak jobb legyen, ellenben azért már igen, hogy neked se legyen jó. Egy autistát látunk, aki folyton ugyanazt teszi, ami soha nem jár semmilyen értelmes eredménnyel, de nem tanul belőle, hanem csak a dühe fokozódik. Aztán amikor felülsz egy biciklire, és elindulnál, akkor rendszeresen megpróbálja benyomni a seprűnyelet a küllők közé. Mer' hát nehogy má'... A közösségi média kommentszekciói jelentik számukra az életet, nekik ez a külvilág a kisszoba biztos rejtekéből nézve, itt gondolják megvalósítani önmagukat, és úgy vélik ebből talán nem lesz baj. Hát persze, hogy nem lesz. Mert már van…