Az ősemberek mi vagyunk

Az ősemberek mi vagyunk

Az ősemberek kizárólag csak azért nem hallgattak hangoskönyveket, mert se könyvnyomtatás nem létezett, se könyvkiadás. De áram se nagyon volt - hol volt még akkor Paks II.? - amivel munkára tudták volna fogni a korabeli hangrögzítő szerkezeteket. Mondjuk olyanok se igazán voltak akkoriban. Pedig egy-egy nehéz, fárasztó nap után - például amikor mammutra vadásztak egész délután, de egy kardfogú tigris megzavarta őket, és lóhalálában menekülni voltak kénytelenek - mikor haza mentek, levették volna a cipőjüket (?), leheveredtek volna a kanapéra - ilyen se volt… -, és meghallgattak volna néhány novellát a mammutok sikeres vadászatáról. Esetleg egy podcastot arról, hogy a kardfogú tigrisek ártatlan, jámbor növényevők. (Tételezzük fel ugye, hogy akkoriban is éltek már hülyék…) De még szórakoztató elektronikai eszközök sem álltak a rendelkezésükre. Lássuk be, borzasztóan lehangoló dolog lehetett ősembernek lenni. Még villanyszámlát se fizettek… Így nem maradt más hátra, mint a lobogó tűz fényénél - nevezhetjük ezt balladai homálynak? - a barlang falát díszíteni, például Lascaux-ban. És arról ábrándozni, hogy jön majd egy szebb időszak, amikor már lehet kapni mirelit mammutot, kicsontozva, a kardfogú tigrisek pedig méltóztattak kipusztulni…