Dugovics 2.

Még sötét volt, alig-alig virradt, amikor valakik erősen megzörgették az ajtót. Többször is egymás után. Dugovics riadtan ébtredt fel szendergéséből, de lassan kidörzsölte az álmot a szeméből. A kint fújó szél az ablaktáblákat ugyan mozgatta, zörgette, de ez a megszokott éjjeli zajokhoz, neszekhez tartozott, erre nem ébredt volna fel.

Sik beni!* - dörmögte maga elé a csatában a törököktől tanult cifra káromkodást a hajnali álmos csendben.

Ki lehet ez az istenbarma ilyen hajnalok hajnalán? - folytatta immár magyarul, félhangosan a sötétben szinte ásító szobában, de senki nem válaszolt. Csak újra és újra zörgettek, egyre hangosabban.

Aptal!* - kiáltotta kissé indulatosan törökül az ajtó felé.

Ezen a korai órán természetesen még lengemagyarban múlatta az időt az ágyban fekve, de lassacskán feltápászkodott, és morogva ment ajtót nyitni. Hét poroszló állt az ott, teljes taktikai felszerelésben, kissé mogorván a korai kelés miatt. A kócos és meglepett Dugoniccsal közölték, hogy a Királyi Vagyon- és Alkoholmegvonási Hivataltól jöttek, mert a török sereg főparancsnoka, II. Mehmed feljelentette őt terrorcselekmény elkövetése miatt - a mélybe rántott egy gyanútlanul arra járó török turistát a nándorfehérvári várfalról -, illetve megállapították vele szemben a jogosulatlan légtérhasználatot is, ugyancsak ennél az esetnél. Dugovicsnak szinte ellentmondani sem volt ideje, rögtön rabláncra fűzték, egyúttal lefoglalták a lovát, a kutyáját, és a macskáját is. Hogy ez utóbbiakra miért volt szükség, nem lehet tudni pontosan, de nehezen magyarázható. Dugovicsot kivezették a házból, és felültették a kocsis mellé a bakra.

Kicsit zörögve ugyan, de elindult a szekér a láncra fűzött Dugoviccsal a bakon. Vitték a vármegyeházára, a jelenetet lopva figyelő szomszédok riadt tekintetétől kísérve. Nem kellett messzire menniük, hamar befordultak a vármegyeháza felé vezető kis utcába. Mielőtt behajtottak volna a nyitott kapun, Dugovics erősen meresztette a szemét, nézelődött, de sehol nem látott egyetlen pávát sem a tetőn. Rákérdezett a mögötte ülő poroszlóknál, mire azok közölték vele, hogy a madarat korábban megették a török sereggel együtt érkező fülöp-szigeteki vendégzsoldosok, akik elunták, hogy a Dunából és a Szávából kiszedett aranyhalak túl szàlkásak, a levadászott hattyúk túl rágósak. Ezért más könnyen ellopható ennivaló után néztek, így találtak rá a pávára. Üres gyomorral nehézkesen megy a hódítás - idézték a vendégzsoldosok közhelyszerű mondását a hűvös reggelen a szekéren rázkódó poroszlók nem túl jókedvűen.

Értem - mondta Dugovics takaréklángon égő lelkesedéssel a hangjában, de tulajdonképpen egyáltalán nem értette már azt se, hogy mit is csinál pontosan hajnalban egy szekéren, megláncolva.

A vármegyeházán már várták, és megismételték a már korábban ismertetett vádakat, ráadásul még összefüggésbe hozták, több, az előző, V. László rezsim alatt elkövetett egyéb cselekményekkel is. Hosszú időre bebörtönözték, a cella ablakát pedig sűrűn berácsozták, élt még sokak emlékezetében a a nándorfehérvári ostrom alatt bemutatott ugrás. Fogvatartói nem minden alap nélkül tartottak tőle, hogy megismétli, és így old kereket kényszerű fogsàgából. Dugovicsot sokan látogatták, néhányan közűlűk törökök voltak - többek között járt nála a nándorfehérvári ütközetből ismert Zagamos és Mahmud pasa, a harmadik fővezér, Karaca pasa nem, őt némileg akadályozta az az egyszerű tény, hogy az ostrom alatt vélhetően túlzott mértékű vasfogyasztás miatt elhunyt - , de ennek ellenére aktívan unatkozott. Unaloműzésként délutánonként szobanövények nemesítésébe fogott, így legalább tevékenyen és gyorsabban teltek az egyébként unalmas napok nem túl komfortos cellájában. Majd mikor minden vádat ejtettek ellene, sőt ráadásul királyi kegyelemben is részesült, hazatérve is folytatta kísérleteit a szobanövényekkel. Így alakult ki sok munka eredményeként, hosszú-hosszú hetek, hónapok alatt a későbbiekben legendássá váló, általa nemesített növèny, a Dugovics Fikusz.

*sik beni - bazd meg

*aptal - hülye