Dugovics
Dugovics Titusz jó másfél évvel a nevezetes nándorfehérvári diadal után csendesen üldögélt otthon a lassan szürkületbe hajló tél végi délutánon. Kint hűvös szél fújta az utakon a havat. Nem olyan rég ment el tőle az a török katona, akivel a várfokról együtt ugrottak le egy kávéra, és ennek kapcsán életre szóló barátságot kötöttek. Felidézték a régi emlékeket, megbeszélték kinek, hol fájt és meddig a nevezetessé vált röppálya után, majd eldanolták a nótát, ami megörökítette az utókor számára legendás tettüket. A vendég távozása után a konyhaasztalnál üldögélt, bort kortyolgatva éppen azon gondolkodott, hogy vajon mit is várhat az új királytól, aki V. László után ült a magyar trónra, amikor hangosan megzörgették az ajtót. A kinti hűvös szélben egy poroszló állt fázósan, aki egy pecséttel lezárt levelet adott át neki. Dugovics, alapvetően udvarias ember lévén, megköszönte, majd bement, újra leült az asztalhoz a szinte még ki sem hűlt székre, feltörte a pecsétet, aztán komótosan olvasni kezdett.
Nemzeti Vagyon- és Alkoholelvonási Királyi Hivatal - kezdte betűzni a korán beálló esti szürkületben a kezében tartott levelet, majd úgy döntött, hogy inkább gyertyát gyújt, mert gyakorlatilag teljesen kizártnak tartotta, hogy jól látja, ami a levélben áll.
Az új uralkodó kincstárnoka írt neki egy hivatalosnak tűnő levelet, aki a pénzügyek mellett közlekedéssel kapcsolatos történéseket is felügyelte, hozzá tartoztak többek között a tartós bérletbe adott lovak, szamarak, meg egyéb lábas jószágok. Felszólította Dugovicsot, hogy az előző Ulászló rezsim által neki kiutalt luxus lovat pótalkatrészeivel (úgy, mint nyereg, téli-nyári pótpata, pótsörény, pótfarok, mármint a lónak) szolgáltassa vissza különbeni fővesztés terhe mellett, mivel jogosulatlanul utalták ki neki. Dugovicsnak kezdett erősen felcsúszni a szemöldöke az olvasottak hatására. Ráadásul a juttatásai közül megvonták tőle a korábban neki megítélt bor, kávé és fűrészporral kevert reszelt epe ellátmányát, illetve hiánypótlásra kötelezték vagyonbevallása kapcsán is, hiszen nem írta be a Hunyadi Jánostól ajándékba kapott nándorfehérvári vár kapcsán a haszonélvezeti jogát. A levél egyik pontjában mellékesen megemlítették, hogy egy frissen felálló királyi vizsgáló bizottság fogja elbírálni, hogy a csata során Dugovics nem sértette+e meg a légi közlekedés szabályait, hiszen ugrását nem jelentette be előre, így megvalósíthatta a jogosulatlan légtérhasználatot.
Sik kafali - morogta maga elé indulatosan a törököktől tanult káromkodást.
Ezt még a csata hevében ordibálták a török katonák, ha a helyzet úgy kívánta. Az olvasottak hatására kissé nehezen tért magához, és növekvő dühében elmondta még a Huszármiatyánkot is. Az írást pedig bedobta a tűzhelyen lobogó tűzbe. Nézte, amint elhamvad a lángok között a papír. Töltött egy kupával az asztalon álló borból, majd csendesen csak annyit mondott a leereszkedő estétől sötét szobában:
Legközelebb nem fogok ugrálni, az már egyszer biztos, majd megmenti nektek ezt az országot a körmöci kamaraispán, meg a Budán székelő hivatala - mondta ingerülten.
Aztán jó nagyot húzott a borból, és a fejét erősen hitetlenkedve ingatva rákönyökölt az asztalra.