Egészségére!

Egészségére!

Régi történet, de Dorkával emlegettük, és ma is jót röhögtünk rajta, ezért gondoltam leírom.

Tehát: 2015 április környéke az idő, a hely Angyalföld, a József Attila tér. Dorka ekkoriban elsős. Ha olyan volt az idő, mindig mentünk valamerre. Ő vagy biciklizett, vagy görkorizott, én battyogtam mögötte. Nézelődtem, akkoriban még láttam. A nevezett tèr nincs messze tőlünk, gyakorta jártunk arra. Aznap kifejezetten szép tavaszi idő volt, sok helyen nyitva az ablak. Megyünk a járdán a hàzak tövében, a földszinti ablakok úgy fejmagasságban vannak. Egyszer csak az egyik lakàsból a nyitott ablakon át egy hihetetlen hangerejű tüsszentést hallottam. Udvarias ember lévén menet közben beszóltam az ablakon, hogy egészségére! Vagy kèt lépéssel később hallom, hogy valaki kihúzza a függönyt. Visszanézek. Megjelent egy idősebb férfi feje, majd utánam szólt, hogy köszönöm! Ő is udvarias volt. Udvariasék, ha egymásra találnak, ugye…

Azóta ahányszor csak arra járunk, mindig emlegetjük. És mindig röhögünk.