Hogy egy vak örüljön neked!!...

És igen, úgy tűnik, megint igazam van, tényleg, de tényleg minden hülyét kifogok… Egyre inkább kezd a meggyőződésemmé válni, hogy ezeket az alakokat valaki szervezi, hogy az utamba kerüljenek, másképp elég nehéz elképzelni…

A melegre való tekintettel leginkább esténként megyek bárhova is. A "nem olyan régen" a Duna Plazaba volt egy kevés dolgom, jövök-megyek, ténfergek, ha esetemben nem lenne teljesen értelmetlen már maga a kifejezés is, azt is mondhatnám, hogy nézelődtem. De ugye azt pont nem, tehát ugorjunk Dolgom végeztével próbálom felfedezni a mozgólépcső számomra hasznos "végét", mivel lassan battyognék hazafelé. Egyszer csak besorol elém - a hang alapján - egy fiatal pár. Nagy egyetértés nem volt köztük, "ölik" egymást szóban, "ölég" hevesen. Az elhangzott válogatott sértések és gyalázkodások a rendelkezésre álló szinte teljes tárházat kimerítették, amire a magyar nyelv csak lehetőséget ad. Az ilyen esetekben megszokott gyakorlat alapján - tapasztalatból hallottam ugye… - feltételezem, hogy a felkelő nap első sugara már nem azonos légtérben érte őket. Azaz reggel már nem együtt ébredtek. De az én esetemben ez volt a kevésbé érdekes. Megyünk lefelé a mozgólépcsőn, ballagunk a földszinten, stabilan pár lépéssel mögöttük megyek, már majdnem a kijáratnál voltunk, amikor a srác azt ordította a csajnak: "Legfeljebb egy vak örülne, ha látna téged!" Aha… Nem állítom, hogy észlelték volna, hogy pont egy 'ilyen" megy mögöttük, de azért megbizsergeti az ember lelkét, hogy vadidegenek, ilyen kínos helyzetben, amiben ők ketten voltak, gondolnak rám… Egyébként azzal tartozunk az igazságnak, hogy a srácnak igaza volt. Nem tudom, hogy milyen volt ez a lány, de kétségtelenül örültem volna, ha látom… Aztán szomorúságomra lementek a metróba, én ballagtam a zebrához, és konstatáltam, hogy az aznap esti szórakozásom ezzel sajnos a végéhez ért.