1975 - 2025: Ötven éve lettem elsős!

1975. szeptember elseje egy hétfői nap volt, pont úgy, mint idén. Aznap érkeztem meg, hogy elkezdjem általános iskolai tanulmányaimat a 3. szàmú Általános Iskolàban, a Középszer utca 3. szám alatt Miskolcon. Nem ekkor jártam először az épületben, hiszen "tanàrgyerekként" augusztus végén már voltam itt. Amíg a "tanárgyerek" tanár rèsze intézte a dolgait, addig a gyerek nézelődött, lézengett az aulában, és próbált megbarátkozni a tudattal, hogy itt bizony nyolc évet fog eltölteni. Az első alkalommal erős festékszag volt - ez mondjuk annyira nem meglepő egy frissen felhúzott épületben -, létrák voltak itt-ott, amiken valakik valamivel valamit szereltek. Mi lettünk az 5121. számú Barbai Ferenc úttörőcsapat, aminek én is tagja lettem. Hogy ki is volt ez a Barbai Ferenc, azóta se igazán tudom (mondjuk annyira nem is érdekel), bár azért vannak bizonyos sejtéseim. De akkoriban a mókusok (Vas megyeiek kedvéért: kalampászmadár) vidáman éltek a fákon, ráadásul az enyém (is) volt a föld, erdő, mező (érdekes, vagy 25 évvel korábban még elvettek a nagyszüleimtől mindent…), meg valamiféle zúgó vihar is voltam. Mondjuk arra nem pontosan emlékszem, hogy mikor és merre zúgtam, mint vihar, de hát tulajdonképpen kit érdekel minden apróság…Aztán eljött szeptember elseje, és be kellett ülni az első bé osztály tanulói közé, hogy megtanuljak írni, olvasni, számolni. Hajaj… Telt-múlt az idő, másodikban valami rejtélyes okból kifolyólag már a 2. d. osztály tanulója voltam, gondolom "valakinek" benne volt a keze abban, hogy osztàlyt váltottam. Innentől ötödik végéig elzakatoltak szép egyhangúan a rendelkezésre álló hetek, hónapok. Ötödik után egy új időszámítás kezdődött, és ezt nem feltétlen én akartam, hogy így legyen… A maradék három év is eltelt valahogy, de itt már elkezdődött az, amit a gimnáziumi évek alatt fejlesztettem tökélyre, miszerint többet megyek kifelé a bejáratnál, mint amennyit befelé. Ha összeadnánk ennek a hàrom évnek a hiányzásait, illetve a gimis hiányzásokat, szerintem bőven kijönne vagy másfél tanévnyi távollét, de ezeket most nem adjuk össze, de nem ám… 1983. júniusában vettem búcsút az épülettől, hogy egészen 2024. októberéig ne menjek be újra. Akkor Miskolcon járva eljöttünk ide Dorkával, és egy rövid időre be is engedtek minket. Gyorsan elmondtam neki az aulában állva, hogy mi merre található, melyik teremben üldögélt az apja - szinte mindegyikben -, kicsit még tátottuk a szánkat, aztán mentünk. Persze, hogy kifelé… Idén az ötven éves évforduló apropóján jöttem el, illetve az a felismerés is vezetett, hogy mire eltelne újabb ötven év, akkorra 2075-öt fognak írni majd azok, akiknek akkoriban lehetőségük lesz írni, de nekem jelentős esélyem nem mutatkozik majd a személyes megjelenésre, azaz egyszerűbb most. Nehéz elhinni, hogy így, ilyen gyorsan eltelt ez a fél évszázad, de ez van. Örülök neki, hogy el tudtam jönni ma délelőtt.