Robinson XXI

Robinson, aki ugye 28 évet töltött egy lakatlan szigeten, mostanában nem bajlódna azzal, hogy évtizedeket töltsön egy helyben, bízva abban, hogy valaki észreveszi. Lifestyle influenszer, gyakorta látható-hallható kereskedelmi tévék reggeli műsoraiban, amint éppen keservesen panaszkodik. Az így elindított karrier tette lehetővé, hogy szerepeljen a Celeb vagyok, ments ki innen című izében, aminek ő adta az alapötletét. Miután a lelkes szavazók kimentették, írt gyorsan egy szakácskönyvet a szigeten szerzett élményeiből "Hogyan süssünk szöcskét - Robinson receptek rovarimádóknak" (ez ám az alliteráció! ), amit ezrével vásároltak olyanok, akik élő tyúkot még soha életükben nem láttak, és meg voltak győződve, hogy a mirelit csirke combot 3D nyomtatóval készítik műanyagból. Ebből kifolyólag a szöcske finomabb, mert az bio… Ezzel párhuzamosan készült életrajzi regénye, amelyben szolid gyermekkori traumákról vall (az apja szíjjal verte az egész családot), az anyja pedig lusta volt főzni, ezért vasárnaponként a közeli cukrászdából vásárolt krémest ették ebédre. Szigorúan mindenki csak egyet kapott, mert az anyja szerint nem kell rászokni a zabálásra. Az utolsó fejezetben hosszasan panaszkodik a démonaival vívott harcáról, persze arról nagyvonalúan megfeledkezett, hogy ha kevesebbet inna, ritkábban hányna ki az ablakon, és terítené be borsóval és répával (ez a két alkotóelem minden rendes hányás elengedhetetlen része!) a Pötyike néni kiskertjében lévő apáca liliomokat. Miután a könyv sikeres lett, és tartott néhány író-olvasó találkozót, felmerült benne, hogy be kellene törnie a zenei piacra. Rögtön írt is egy még melankólikusnak is szomorú dalt "The lonely Man of the lonely island" címmel, amiben olyan kultikus hangszerek kísérik őt, mint a szoprán didgeridoo vagy éppen a pikoló tuba. Ez annyira sikeres lett, hogy a Szomorú vasárnap helyett ezt hallgatják az öngyilkossàgra hajlamos cselédlányok, amikor már letekerték a lúgköves üveg kupakját. Majd úgy gondolta, hogy ez az a róka, amin több bőr is van, készített a dalból egy nagyzenekari acapella változatot (nála ez a kettő egész kiválóan megfér egymás mellett, egyébként se tudja, melyik mit is jelent tulajdonképpen…), amiben olyan rendkívül ritka hangszereket szólaltat meg magas művészi fokon, mint az elektromos fagott, a balkezes furulya (ezt a penny whistle mintáját alapul véve alkották meg, de csak három lyuk van rajta, így jobb kézzel nem lehet játszani), vagy a hibrid dob. Ez utóbbi pont úgy néz ki, mint egy hagyományos akusztikus dobfelszerelés, csak hiába ütjük, semmilyen hangot nem ad ki, azaz kiválóan alkalmas amatőröknek nagyjából bármire. Robinson most éppen egy nyolcvan állomásos turnén vesz rèszt zenekarával, a The Magnet Eyed Boys csapatával. Ők a gázsijukat azzal egészítik ki, hogy mindent ellopnak, ami vasból van, és leadható a MÉH-telepeken.