Tinódi
Eger, 1552, szeptember eleje. Bornemissza nem kissé feldúltan ment be Dobóhoz.
- Pista, ezt az igric gyereket remélem nem gondolod komolyan, hogy itt marad az ostrom alatt! Inkább küldjük ki a törökök közé, hadd röhögjenek ők is!
- Hát, de mi vele a baj, Gergely? Amúgy a törökökkel nem tárgyalunk!
- Az a hülye be se tudja hangolni a lantját. Hiába mondom neki, hogy ha már Budára nem hajlandó elmenni venni egy hangológépet, akkor legalább a török bazárosoktól vegyen egyet, azok úgyis itt vannak már a vár alatt. Azt se akarja. Csak ül, ingatja a azt a nagy busa fejét, csavargatja a hangolókulcsokat össze-vissza a lanton, és törölgeti a bajszáról az ebédre evett fóka ráragadt zsírját. Dobó itt itt felhúzta a szemöldökét, és összerezzent. Hogy micsoda? Ez fókát ebédelt? Nekem meg egy nyamvadt rántott levest adtak? De nem tudott kérdezni, mert Bornemissza lendületesen, és egyre növekvő hangerővel folytatta Sebestyén gyalázását.
- Tegnap este is a Mekcsey Pistának már jól benne volt a boogie a lábában, mert itta a bort elég rendes mennyiségben, mondta neki, hogy "Sebi tesó, nyomjál már egy C-Am-F-G-t, táncolhatnékom van", de csak nézett bután. Mekcsey meg akarta mutatni neki zongorán, de ahhoz túl részeg volt. Meg amúgy
az egész várban nincs nemhogy zongora, de még egy rohadt szovjet pianínó sem…
Dobó próbálta csitítani a felbőszült Bornemisszát.
- Te, Gergő… Mi lenne, ha elkérnénk a lantját, és kapna helyette egy kardot?
De ez csak rontott a helyzeten.
- Pista, már próbáltuk! Olyan hülye, hogy a pengénél akarta megfogni, rögtön elvágta a kezét.
Mondjuk ez nem volt akkora baj, mert fájós kézzel legalább nem tudott lantozni, pár napig csend volt…
A markolattal meg fejbe vágta magát. Az kicsit nagyra sikeredhetett, mert olyanokat kezdett magyarázni, hogy megváltoztatja a nevét Gáspárra, és indul az X-faktorban…
Sokáig locsoltuk vízzel, mire befejezte ezt a marhaságot.
Dobó erősen vakarta a fejét, próbált valami megoldát találni. Kevesen voltak, akik védhették a várat, egyetlen ember elküldése is beláthatatlan következményekkel járhatott volna.
- És ha valami kis lovasbandériumot vezetne? Néha kilovagolhatnának a várból a patak felé.
- Még csak az kéne… Múltkor is elindult, hogy átkel az Eger patakon, és már majdnem a Vajda-kútnál tartott nagy peckesen lovagolva, amikor a patakban ruhát mosó nők szóltak neki, hogy ne hosszában próbálja, keresztbe egyszerűbb… Pista, ez az igric gyerek teljesen reménytelen eset.
Dobó nagyot sóhajtott, majd jobb híján kinevezte Tinódit a szurokfőző műhely helyettes beosztott tartalék menedzserévé, aki a nemzetközi kapcsolatokért felelős. Tehát időről-időre a minőséget bizonyítandó, termékbemutatókat tartott török üzleti partnereinek a hostessek segítségével.
Azonban egy-egy csendesebb éjszakán kiült a várfokra, amikor felhők takarták el a holdat, megpendítette kissé hamis lantját, és máris olyan örökbecsű slágereket sodort az éjszakai szél a török tábor felé,, mint a Szénát hordanak a szekerek, vagy éppen a Lámpással keresem az igazit én.
A törökök nem tudtak aludni, égő nyílvesszőkkel próbáltak némi fényt csalni az éjszakába, hogy lássák, honnan kell lelőni ezt a szellemi kútmérgezőt, hogy végre csend legyen.
Az ostromló sereg október 17-ig bírta, azután mindent hátrahagyva elmenekültek.
Amikor a Nagy és Dicsőséges I. Szulejmán szultán erősen érdeklődött parancsnokaitól a módfelett sajátos befejezés okairól, ami az ostromot követte, Kara Ahmed pasa úgy reagált, hogy sejtették,
hogy Eger vára egy rozzant akol, de arra egyáltalán nem számítottak, hogy valaki éjszakánként folyamatosan bégetni is fog. A szultán a választ határesetnek minősítette, de mivel éppen nem volt nála selyemzsinór, így jobb híján elfogadta azt.
Tinódi hatását az utókorra az is jelzi, hogy mintegy 300 évvel később Székely Bertalan megbízást kapott a témában egy kép megalkotására, de ő is csak az egri nőket merte lefesteni. Mert ha férfiak szerepeltek volna a képen, Tinódit is rá kellett volna pingálni, és tartott tőle, hogy esetleg énekelni kezd…