Űrhajós reggeli

Több, mint 47 évig erősen tartózkodtam attól hogy különböző molekulákkal próbáljak gátat szabni ilyen-olyan betegségeknek. Különösen arra az időszakra igaz ez, amikor már saját hatáskörben döntöttem a szervezetem mérgezéséről. Ekkoriban már leginkább a valamilyen tea, méz, fokhagyma trió élvezett elsőbbséget, illetve működtettem a "leszarom faktort", ami annyit tett, hogy nem nagyon foglalkoztam azzal, hogy jajj, beteg vagyok. Azonban 2016 decemberében történt az, ami, és ezen nekem is el kellett gondolkoznom. A kórházból éppen jöttem el, amikor a kezembe nyomtak egy kevéske papírt, hogy ezeket váltsam ki, aztán uccu neki, szedjem, amíg élek. Hát, nem állítom, hogy rajongtam az ötletért. De kiváltottam, és szedem a mai napig, mert kénytelen vagyok. Az undor csak lassacskán távozott belőlem ezzel a molekula kupaccal kapcsolatosan, viszont hamar megkapta a "keresztségben" az űrhajós reggeli nevet. Egyszer hallgattam egy műsort, amiben arról volt szó, hogy mit esznek az űrhajósok. Valami tubusos nyavalyát, ami szerintem pont olyan szar lehet, mint amiket én kapkodok be. Innen a név.

Viszont ha már kénytelen vagyok molekulát enni, gondoltam időnként elengedek egy-egy jónak tűnő mókát a kiváltáskor. A gyógyszerészekről valahogy sejtettem, hogy humor frontján talán még Kádárnál is gyengébben állnak. Az értette, de nem szerette, ezek leginkább már érteni se értik.

Teljesen megszokott, hogy valamelyik gyógyszer helyett valami egyebet ajánlanak ugyanazal a molekulával. Ily8enkor teljesen ártatlan pofával meg szoktam kérdezni, hogy ez is van-e olyan finom, mint a másik. Erre többnyire erős csend a válasz. Mivel pontosan tudom, hogy alkoholt nem kellene ezekkel a bogyókkal egy időben fogyasztani, így a döbbenetére még ráteszek egy lapáttal. Megemlítem neki, hogy csak azért kérdezem, mert este borozgatás közben néha egy egész doboz elfogy tévénézés közben. És attól vagyok egy kissé meghízva. Ilyenkor is mély szokott lenni a csend, hát még akkor, ha Dorka is ott van, és jó hangosan megkérdezem tőle, hogy kér-e majd belőle… Feltételezem, hogy komplett idiótának tartanak, de még egyszer se hívták a nyakamra a GYIVI-t.

Idővel persze megszoktam ezt a rengeteg tablettát (nem finom, de legalább sok). Ma már képes vagyok bemutatni azt az egykor nagymamámtól látott bravúr mutatványt, hogy egy marék gyógyszert egyszerre vett be, és semmilyen folyadékot nem 'küldött" utána. Ez nekem is megy, bár én többnyire azért idővel kisomfordálok a hűtőig, és iszok valamit, nehogy szegény molekula azt higgye, hogy egy városi elefánt ette meg…