Zsíros bácsi története

Zsíros bácsi, aki leginkább onnan lehetett ismert, hogy ő volt a pásztora annak a dinoszaurusz csordának, amit egy véletlen folytán keltett életre egy biológiai kísérlet. Eredetileg azt lett volna a cél, hogy miként lehet a száj és körömfájás mellett egyszerre sertéspestis, madárinfluenzát és egérkanyarót előidézni, de végül teljesen váratlanul megjelent egy csordányi dinoszaurusz. Rögtön töprengeni kezdtek a labor munkatársai, miként lehetne hadászati célra használni őket, de jött Zsíros bácsi, aki mióta véget ért zenei karrierje, pásztorként dolgozott. Basszus furulyáján édes-bús hunyorgókat fújt hatnyolcadban, majd a teljes csordát elterelte a kies Stadion utcába, ahol leült az óvoda kerítésének tövébe, és figyelte a legelésző csordát. Ha valamelyik jószág próbált elkóborolni, odakiáltott a kutyájának, hogy terelje vissza. A kutya nem lévén túl képzett, az ilyen kiabálások alkalmával nem értette pontosan, hogy mi a dolga, ezért hol elszaladt és megugatta a postást, hpl felvett a földről egy faágat, és azt rágcsálta. Zsíros bácsi csak a fogai között dörmögte oda, hogy "ez hülye", de ráhagyta a kutyára, hogy csináljon, amit akar. Melegebb napokon a környéken lakók a nyitott ablakokon át hallhatták, hogy Zsíros bácsi olyan pentaton gyöngyszemeket fúj, mint a Száz forintnak ötven a fele, a Kicsiny falum ott születtem én, vagy a Kombiné. Ezeket még eleink énekelték azokban az időkben, amikor nyereg alatt puhították a lovat. Csak akkor hallgatott el a basszus furulya, mikor valaki leült mellé a fűbe, és beszélgetni kezdtek. Zsíros bácsi ivott egy kis vadvizet, és mesélni kezdett a kilencvenes évek felejthetetlen bandájáról, a Magnet Eyed Boyzról, amelynek alapító tagja volt. Olyan dalokból készítettek remixet, mint például a Jön-e velem nagysád shimmit járni, amivel még az afrikai slágerlistákat is ostromolták. Hatalmas sikert aratott, amikor lemezbemutató koncertjükön néptáncosok is csatlakoztak a produkcióhoz, és egy rég elfeledett termékenység növelő magyar táncot, a páros, ugrós Kanosszát járták el a színpadon. A Jaj cica, eszem azt a… kezdetű dalból egy fergeteges nagyzenekari acapella változatot írtak, ahol elektromos xilofon és szoprán tuba mellett 12 húros basszus bendzsó is hallható. Nyugat-európai turnéikon - amelyeket lomizással kötöttek egybe, "Mer' hát ugye tesókáim, kéne valami rendes pénzt is keresni, ez az ugrálás nem tart örökké" idézte fel menedzserük egyszerre magasröptű és mélyenszántó gondolatait - elektromos didgeridoo is megszólalt, ezen játszották el a Volgai hajóvontatók dalát, aminek a dallamára új szöveget írtak, mert a régit túl avittnak találták. Az átiratban az Igyunk sört, de rögtön ám címet adták a da. Kicsit mindig elszomorodott, amikor ezeket az emlékeket idézte fel, így többnyire gyorsan elköszönt beszélgető partnerétől, és szomorúan furulyázni kezdett. Majd ezt is megunva ránézett a csordára. Úgyse mennek ezek a dögök sehova - gondolta, majd ledőlt a fűre, és elaludt.