Egészen sokáig úgy tűnt, hogy az életem során annyi közöm lesz a fehér bothoz, hogy néha látok valakit ilyennel az utcán közlekedni. Aztán 2016. decemberében - vagy valamivel előtte, mert ugye erre azért rá is kellett ám készülni... - valahol, valaki úgy döntött, hogy éppen eleget nézelődtem már eddig, most talán egy kicsit hagyjam abba. Különösebben nem tudtam vele vitatkozni, illedelmesen kikísértem a látásomat a vasútállomásra, felültettem a vonatra, aztán amikor elment, akkor még integettem is neki... Azóta császkálok fehér bottal a világban, nincs tőle túlzottan jó kedvem , de ha nagyon rossz kedvem lenne, akkor se látnék sokkal többet. Azaz egyszerűbb így...

Ha jövök-megyek az országban, néha olyan dolgok történnek velem, vagy olyan dolgokra akadok rá, ami, ha látnék, nagyjából egyáltalán nem érdekelne. Viszont így..

Van egy barátom, aki csak annyit szokott mondani: "Ilyenek csak veled történhetnek..." Igaza van!